Libanon: polgárháború után turistaparadicsom

Libanonnál izgalmasabb ország aligha van az arab világban - vontuk le egyöntetűen a következtetést, bár ezeket az izgalmakat a helyiek már alighanem végleg szeretnék elfelejteni. A XX. század egyik legvéresebb, csaknem 20 éven át tomboló polgárháborúja, bizony nem múlt el nyomtalanul. Éppúgy visszaköszön még a bejrúti házfalakon, mint az utakon a katonai ellenőrzőpontoknál, vagy akár a határon: itt bizony az állig felfegyverzett katonákon látszik, hogy nem egészen két éve még használták is azokat az óriási géppisztolyokat, amiket szorongatnak. Turistaként ezzel együtt nincs miért aggódnunk: a katonák - Szíriához hasonlóan - rendkívül barátságosak és rendszerint angolul és franciául is folyékonyan beszélnek. A határtól a fővárosig az út elvileg két óra, a gyakorlatban az ellenőrzőpontok és egy útépítés miatti extrém forgalmi dugó miatt ennek a kétszerese. Fotó: szumpapu.blog.hu Bejrút ma már ismét a Közel-Kelet egyik első számű pénzügyi és idegenforgalmi központja, ahova az arab világ milliárdosai járnak pénzt költeni, vásárolni és szórakozni – köszönhetően a liberális alkoholtörvényeknek. A polgárháború utáni újjáépítés azért kissé sietősre sikerült: a városképet a meglehetősen stílustalan modern toronyházak határozzák meg, jelenleg is mindenhol építkezés zajlik, de rengeteg a félbehagyott, befejezetlen épület is. A felhőkarcolók között többsávos autósztrádák, alagutak és felüljárók fonódnak egymásba. Városi tömegközlekedésnek a halvány nyomait sem sikerült felfedezni – aki itt minimálisan ad magára az bizony óriási terepjáróval, de legalább egy kabrióval közlekedik. A francia gyarmati idők egykori városközpontját az ún. Downtown-t kétségkívül szépen kipofozták, a végeredmény talán kissé túlságosan is sterilre sikerült. A területre vezető összes utcát katonai kordonok zárják el a gépkocsiforgalom elől, odabent rengeteg kávézó, étterem, ugyanakkor a házak többsége csak látszatra készült, a homlokzatok fel vannak újítva, de az épületekben nem lakik senki. Fotó: szumpapu.blog.hu A díszletek közül pedig néha ránk vicsorog a véres múlt. A Downtown házainak tőszomszédságában különös, kiégett bunkerszerű építmény terpeszkedik, mint valami vasbetonból öntött pöfeteggomba, amit egy poszt apokaliptikus filmből pottyantottak ide. A tengerparti szállodasor felhőkarcolói között pedig mint egy óriási szúvas fog meredezik az egykori Holiday Inn, belövésekkel éktelenkedő, kiégett tömbje. Bejrút csak éjszaka él igazán. A polgárháborús évtizedek után az emberek igazán értékelik, hogy éjszaka is szabadon mozoghatnak: minden este megtelnek a bárok és a szórakozóhelyek. Bár a diszkók némelyikében a közönség úgy néz ki, mintha egy gengszterfilm forgatására válogatták volna őket, ez egy pillanatra se riasszon vissza minket. A külföldit itt is rendkívül lelkesen fogadják, ha szemfülesek vagyunk, akkor jó pár kör italra is megvendégelnek minket. Libanonban persze nem csak buli, hanem természeti szépségek és történelmi emlékek is szép számmal találhatóak. Tyre (Türosz), Jbail (Büblosz), Trablusz (Tripoli) tengerparti városkái Bejrútból könnyedén elérhetőek. Mindegyikükben találhatunk föníciai és római romokat és legalább egy keresztes vagy arab erődöt. Fotó: szumpapu.blog.hu Aki ennél egy kicsit vállalkozóbb kedvű, az viszont kelljen át a Libanon hegységen és utazzon el a Bejrúttól mintegy 3 órás buszútra lévő Bekaa völgybe. Bekaa központjában, Baalbekben épült fel az egész Római Birodalom legnagyobb templom komplexuma, mely csodálatra méltó épségben maradt fenn napjainkig. Ennek ellenére Libanonban Baalbeket nem elsősorban római templomai miatt ismerik, hanem arról ,hogy itt található a főhadiszállása és politikai központja a libanoni síiták híres-hírhedt mozgalmának a Hezbollahnak. A Hezbollah nemzetközi sajtója persze nem a legjobb, de ez megint csak nem szabad, hogy elijesszen minket. A nyugaton terrorszervezetként számon tartott síita milícia városbeli jelenlétének egyetlen szembeszökő jele egy iráni stílusban épült, türkizkék csempékkel borított mecset, meg az a néhány árus, akik sajátos Hezbollah szuveníreket próbálnak a turistákra rátukmálni. Úgy tűnik már az iráni támogatás nem elég, a Hezbollah is az idegenforgalomból próbál megélni: így a látogatókra legalább géppisztolyok helyett csak pólók és kulcstartók szegeződnek. Fotó: szumpapu.blog.hu Ha pedig már elegünk van a sok belpolitikából, akkor...nem, nem a Balatoni nyár jön, ezzel Libanon sajnos nem szolgálhat, viszont kiruccanhatunk a Libanon hegységbe. Az itteni maronita keresztény falvak, a szépen rendben tartott utcáikkal, kirakatokkal és teraszos házaikkal már-már osztrák kisvárosoknak tűnnek a Bekaa völgy közel-keleti valósága után. Bejrúttól nem messze egy cseppkőbarlang is található a hegyekben. Aki viszont igazi kikapcsolódásra vágyik, távol a nagyváros zajától látogasson el a Chouf Cédruserdő Nemzeti Parkba. Itt csaknem 2600 méter magasan találhatóak az egykor a Libanon hegység egészét borító fenséges cédruserdőknek az utolsó maradványai. A libanoni cédrusokat már a Bibliában is említik, belőlük készült a Salamoni Templom kapuzatát tartó két oszlop. Az erdőket aztán a rómaiak, majd középkor folyamán a velenceiek és genovaiak tarolták le teljesen, a cédrusokból komplett flották készültek. Ami a cédruserdőkből megmaradt, abban sajnos eltévedni már aligha lehet, de azért egy kellemes sétát tehetünk és kiszellőztethetjük a fejünket mielőtt belevetjük magunkat egy újabb bejrúti éjszakába... Néhány praktikus információ: - Libanonba 48 óránál hosszabb tartózkodáshoz vízum szükséges melyet a határon megvásárolhatunk 18 dollárért. - Az országon belül nem nagyok a távolságok, ehhez képest azonban az utazás a szerpentin utak és a gyakori katonai ellenőrzőpontok miatt a vártnál hosszabb időt vehet igénybe. - A palesztin menekülttáborok is látogathatóak, de ehhez egy speciális engedélyre van szükség, melyet a libanoni belügyminisztériumban lehet beszerezni.