Libanonban a férfiaknak törvény adta joguk, hogy nőstény állatokkal közösüljenek. Az a muszlim férfi, aki hím állattal közösül, halállal büntetendő. A legtöbb közel-keleti ország törvénykezésében szerepel az az iszlám törvény, amely szerint bűnt követ el az a személy, aki annak a kecskének vagy juhnak a húsából eszik, amellyel előtte közösült. Ománban törvény mondja ki, hogy azt a tevét, kecskét vagy juhot, amellyel egy férfi közösült, az aktus után le kell vágni és az állatot el kell égetni. Annak a férfinek, aki az erőszakot elkövette, az elpusztított állat piaci árát meg kell fizetnie a tulajdonosnak. Iránban törvény sorolja fel, hogy mely állatokkal lehet közösülni: kutyával, macskával, szamárral, juhhal, tevével és galambbal nem probléma a testi szerelem. A törvény ugyanakkor felhívja a férfiak figyelmét, hogy vadállatokkal, különösen az oroszlánokkal veszélyes lehet a nemi aktus. (A bestialitás, vagyis az embereknek állatokkal való nemi érintkezése koránt sem valami arab specialitás. Az évezredek óta az arabokkal egy földrajzi térségben élő zsidók törvényei is hasonlóak voltak, és sok esetben megegyeztek a mellettük élő perzsa és arab törzsek vallási törvényeivel.
A zsidókra az arabokéhoz hasonló törvények vonatkoztak nem csak az állatokkal történő nemi aktus, hanem a lopás miatti kézlevágás vagy a házasságtörő asszony halálra kövezése esetében is. Nem csak az araboknál, de a zsidóknál is voltak vallási célból végrehajtott, élő emberek megölésével és élő állatok levágásával járó misztikus szertartások, de a jelenlegi zsidó államra ez már nem jellemző, és az araboknál is csökkenő tendenciát mutat. Az állatokkal való közösülés nem csak Észak-Afrikában, de délebbre, a feketék lakta részen is gyakori, és előfordul kivétel nélkül minden földrészen. A legtöbb közel-keleti országban törvény tiltja, hogy az élők szemügyre vehessék az elhunytak nemi szervét. Ezért a lábközt minden esetben le kell takarni, ha más nincs kéznél, akkor kővel vagy egy darab fával. Líbiában Kadhafi törvényekkel harcol a nők jogaiért: a vőlegénynek 35 ezer dollárnak megfelelő készpénzt, két marék aranyékszert, egy tevét, és alku tárgyát képező, bizonyos számú kecskét kell adnia a kiszemelt lány apjának. A szegényebb líbiai legények ezért Egyiptomba vagy Tunéziába utaznak asszonyt venni, mert ott még 200 dollárba sem kerül egy jó állapotban lévő feleség. Indonéziában egy pár szavas törvénnyel intézték el a fiatalok könnyen fellobbanó vágyát: akit önkielégítésen kapnak, azt a törvény értelmében lefejezik.
